Elkerülhetetlen helyzetek hozzák leggyakrabban azt a felismerést, hogy valami nincs rendben

Képzeld el a következő helyzetet: karácsonyi összejövetel, a nappaliban hangosan szól a zene, gyerekek nevetnek és sikítoznak játék közben, az asztalnál pedig a rokonok egymás szavába vágva beszélgetnek. Te ott ülsz, próbálod követni a beszélgetést, de a zajok egyre inkább összeolvadnak, és úgy érzed, mintha a fejedben visszhangozna minden. Jó lenne lekapcsolni ezt az egészet egy kicsit vagy legalább az új játékokból vegyük ki az elemeket! Egy ponton már nem is a mondatokra figyelsz, csak arra, hogyan szökik az egekbe a pulzusod. Ismerős érzés?

Sokan ilyen helyzetekben döbbennek rá, hogy valami itt nem stimmel. Talán soha nem gondoltál rá, hogy a feszültség, amit a túl sok zaj okoz, nem egyszerűen „érzékenység”, hanem a szenzoros feldolgozási zavar (SPD) jele lehet. Honnan tudhatjuk, hogy ez baj vagy csak elfáradtunk? Az idegrendszer terhelhetősége nem egy állandó, változatlan tulajdonság. Függhet az aktuális lelkiállapotunktól, egészségi állapotunktól, sőt hormonális szintünk is befolyásolja. Egy fárasztó nap, kevés alvás, vagy akár hormonális változások – például terhesség vagy szülés után – mind fokozhatják a túlérzékenységet.

Miért éppen szülőként vesszük ezt észre?

Sokan, akik felnőttként küzdenek szenzoros érzékenységgel, csak szülőként szembesülnek a problémával. Egy újszülött érkezése alapjaiban forgatja fel az életet: a csendes pillanatok helyét átváltják a síró baba hangjai, a pihenést az állandó figyelem és multitasking (egyszerre több feladat végzése párhuzamosan, ami az agy erőforrásainak megosztását igényli) váltja fel. Az ilyen intenzív környezetben szinte lehetetlen elkerülni a zavaró ingereket. Ekkor szembesülnek sokan azzal, hogy nemcsak a baba sírása, hanem a háttérben zúgó mosogatógép, a televízió hangja vagy éppen a családtagok beszélgetése is elviselhetetlen terhet jelent számukra.

Hogyan jelenik meg a szenzorosság felnőtteknél?

A szenzoros feldolgozási zavar felnőttek esetében is számos formában jelentkezhet. Az auditív szenzoros feldolgozási nehézségek az egyik leggyakoribbak. Ilyenkor az érintett képtelen kiszűrni a háttérzajokat, és minden egyenlő intenzitással éri el az agyat. Ez az állandó „zajvihar” gyorsan kimeríti az idegrendszert. A mizófónia, vagyis az egyes specifikus hangokra (pl. rágás, kopogás) adott erős érzelmi reakció, szintén hasonló tüneteket okoz, de más jelenségről van szó, ami szintén gyakran társul szorongással vagy életvezetési nehézségekkel.

Mi is az a szenzoros feldolgozás zavara?

A szenzoros feldolgozás zavarában élők agya nem mindig képes a beérkező érzékszervi ingerek megfelelő szűrésére vagy feldolgozására. Ennek eredményeként bizonyos ingerek (mint a zaj, érintés, fény vagy szagok) túlzottan zavaróak lehetnek, míg mások talán kevésbé érzékelhetőek. Felnőtteknél ez a probléma gyakran más módon jelentkezik, mint gyerekeknél, hiszen sokan megtanulnak együtt élni ezekkel az ingerekkel, vagy hatékony elkerülő stratégiákat alkalmaznak.

A felnőtt szenzorosság leggyakoribb formái

1. Auditív feldolgozási nehezítettség Az auditív SPD-ben szenvedők különösen érzékenyek a zajokra. Egy zajos környezet, ahol többen beszélnek egyszerre, teljesen kimerítő lehet számukra. A probléma gyakran multitasking helyzetekben, összetett hangkörnyezetben, vagy váratlan hangeffektusok során válik igazán hangsúlyossá.
2. Mizofónia – Amikor a zaj dühít A mizofónia egy specifikus szenzoros zavar, amelyben bizonyos hangok – például evés, légzés vagy tollkoppintás – rendkívül erős érzelmi választ váltanak ki, mint a harag vagy undor. Ez a jelenség nemcsak a komfortérzetet, hanem a személyes kapcsolatok minőségét is nagymértékben befolyásolhatja.
3. Szenzoros túlterhelés Sok felnőtt számára az ingerek egyidejű kezelése (zaj, látvány, feladatok) szinte lehetetlen kihívást jelent. Ez a túlterhelés szorongást, ingerlékenységet vagy teljes visszahúzódást okozhat a környezeti ingerektől és sok esetben társas elszigetelődést von maga után.

Miért szülőként szembesülünk ezzel?

Amikor megszületik egy baba, a család mindennapjai gyökeresen megváltoznak. A korábbi csendesebb életmód helyét a folyamatos hangok, váratlan zajok és a 24/7-es éberség veszi át. Ez egy olyan helyzet, ahol az ingerek elkerülése szinte lehetetlen, ezért a korábban talán kevésbé zavaró tünetszerű panaszok hirtelen felerősödnek.

Mit tehetünk, ha érintettek vagyunk?

1. Önismeret fejlesztése: Az első lépés az önmegfigyelés. Milyen helyzetekben válsz feszültté? Milyen ingerek azok, amelyek kifejezetten zavarnak?
2. Környezet szabályozása: Amennyire lehet, minimalizáld a zavaró ingereket. Használj füldugót, zújrendező eszközöket vagy alakíts ki nyugalmat biztosító tereket.
3. Pszichológiai támogatás: Egy szakember segíthet megérteni, hogyan hat a szenzoros túlterhelés az életedre, és hogyan készíthetsz hatékony stratégiákat ezek elkerülésére.
4. Stresszkezelés és relaxációs technikák: A szenzoros túlterhelés következtében kialakuló stresszt hatékonyan lehet kezelni relaxációs technikákkal, például légzőgyakorlatokkal, mindfulness meditációval vagy progresszív izomrelaxációval. Ezek nemcsak az azonnali feszültséget enyhítik, hanem hosszú távon is segítenek megelőzni a túlterhelést.
5. Terápiás lehetőségek: Ha a szenzoros feldolgozási zavar jelentős mértékben befolyásolja a mindennapokat, érdemes szenzoros integrációs terápiában jártas szakemberhez fordulni. Bár ez a terápia elsősorban gyermekek számára elérhető, egyre több felnőttekre specializálódott szakember nyújt segítséget ezen a téren.
6. Támogatás keresése: A hasonló problémákkal küzdő emberek közösségei és csoportjai sokat segíthetnek abban, hogy ne érezzük magunkat egyedül. Az ilyen csoportokban tapasztalatokat oszthatunk meg, és támogathatjuk egymást a nehéz helyzetekben.

Összegzés és kitekintés

A szenzoros feldolgozási zavarok nemcsak az auditív érzékelés területén jelentkezhetnek, hanem számos más érzékelési modalitást is érinthetnek:

• Taktilis érzékelés: Az érintésre adott túlzott vagy éppen csökkent reakciók (pl. egyes anyagok vagy textúrák kellemetlen érzése).
• Vesztibuláris rendszer: Az egyensúlyérzék zavarai, például érzékenység a hintázásra vagy magaslatokra.
• Propriocepció: A testtartás és mozgások érzékelésének nehézségei, amelyek koordinációs problémákhoz vezethetnek.
• Interocepció: A belső testi érzések (éhség, szomjúság, fájdalom, szívverés) érzékelésének zavara, ami megnehezítheti az érzelmi állapotok felismerését és szabályozását.

Az SPD bármelyik területe kihívások elé állíthat, de egyúttal lehetőséget is kínál az önismeret mélyítésére. Az érzékelési sajátosságaink megértése segíthet tudatosítani, hogyan reagálunk a világra, hogyan kezeljük a stresszt, és milyen környezetben tudunk a legjobban működni. Az ilyen felismerések nemcsak a mindennapi életminőségünket javíthatják, hanem szülőként vagy segítőként is támogathatnak abban, hogy jobban megértsük és elfogadjuk mások érzékelési különbségeit.

Az önismeret tehát kulcsfontosságú: a saját szenzoros mintázataink feltárása hozzájárulhat ahhoz, hogy harmonikusabb kapcsolatba kerüljünk önmagunkkal és környezetünkkel. Ez a fejlődési folyamat minden életszakaszban értékes és támogató lehet.

Ha valaki mélyebben érdeklődik az auditív szenzoros feldolgozási zavarok (SPD) és a mizófónia közötti különbségekről, szeretettel ajánljuk figyelmébe a március 29-i nemzetközi halláskonferenciát, ahol Papik Dorka kollégámmal közösen tartunk előadást. Az esemény célja, hogy részletesen bemutassuk az auditív érzékelés zavarainak különböző aspektusait, és gyakorlati példákon keresztül adjunk iránymutatást a jobb megértéshez.