Társadalmunkban még mindig rengeteg félreértés és ködös mendemondák keringenek a pszichológus szerepéről és arról, hogy pontosan hogyan és miben tud segíteni számunkra. A szülők gyakran nem tudják, mikor szükséges szakember segítségét kérniük gyermekük számára, pedig sok esetben a korai felismerés és beavatkozás kulcsfontosságú lehet a gyermek későbbi boldogulása és egészséges fejlődése szempontjából. Gyermekpszichológusként az a tapasztalatom, hogy számos jele lehet annak, amikor érdemes felkeresni egy szakembert – legyen szó érzelmi, viselkedésbeli vagy akár fejlődési nehézségekről.

Az iskolakezdés dilemmái

Az iskolakezdés különösen fontos mérföldkő egy gyermek életében, amely komoly érzelmi és kognitív felkészültséget igényel, azonban nem minden gyermek érett az iskolára egy adott életkorban, és ezt a szülők néha nehezen tudják megítélni. Ha a következő kérdések bármelyikére igennel válaszol, érdemes lehet szakember segítségét kérni:

• A gyermek nehezen tud hosszabb ideig koncentrálni?
• Szorong vagy fél az iskolakezdéstől?
• Gyakran elkerüli azokat a feladatokat, amelyek kitartást igényelnek?
• Társas helyzetekben visszahúzódó vagy nehezen találja meg a hangot a társaival?

Ezek mind olyan jelek lehetnek, amelyek arra utalnak, hogy a gyermek még nem teljesen iskolaérett. A gyermekpszichológus segíthet felmérni, hogy a gyermek képes lesz-e megküzdeni az iskolai követelményekkel, illetve javaslatokat tehet arra, hogyan segíthetjük elő az érzelmi és kognitív érettséget.

Idegrendszeri eltérések: Milyen jelekre figyeljünk?

Az idegrendszer fejlődési eltérései, például a szenzoros feldolgozási zavarok vagy a megkésett mozgásfejlődés, gyakran állhatnak a viselkedési, tanulási vagy érzelmi problémák hátterében. Ezek az eltérések befolyásolhatják a gyermek mindennapi működését, és gyakran csak speciális vizsgálatokkal tárhatók fel. A legtöbb esetben nem gondol a szülő megkésett idegrendszeri fejlődésre, pedig egyre gyakoribb okként látjuk az iskolai teljesítmény elmaradása vagy beilleszkedési nehézségek mögött.

Az idegrendszeri eltérések szűrése és felismerése speciális szakértelmet igényel. Egy gyermekpszichológus ugyan felismerheti az alapvető jeleket, de ha felmerül az idegrendszeri éretlenség vagy szenzoros feldolgozási probléma gyanúja, érdemes egy olyan szakemberhez fordulni, aki erre a területre specializálódott, például neurológushoz vagy szenzoros integrációs terapeutához. A következő jelek utalhatnak idegrendszeri eltérésekre:

• A gyermek mozgáskoordinációja bizonytalan, gyakran elesik vagy ügyetlenkedik.
• Hangokra, fényekre vagy érintésekre túlérzékeny.
• Nehezen tudja szabályozni az érzelmeit, gyakran robban ki vagy teljesen visszahúzódik.
• Teste túlérzékeny a fájdalomra, hőmérsékletre vagy ruhákra.
• Olyan tünetei vannak, amire egy ideje nem találunk magyarázatot

Érzelmi és viselkedésbeli nehézségek

A gyermek érzelmi és viselkedésbeli nehézségei szintén jelezhetik, hogy érdemes pszichológushoz fordulni. Ezek a problémák gyakran szorosan összefügghetnek a gyermek fejlődésével és a környezet hatásaival, így a pszichológus segíthet megérteni a kiváltó okokat és hatékony stratégiákat kínálhat a megoldásukra.

Néhány figyelmeztető jel lehet:

• Tartós szorongás vagy félelmek, amelyek akadályozzák a mindennapi életet.
• Gyakori hangulatingadozások vagy dühkitörések.
• A gyermek nem tud beilleszkedni a kortársai közé, visszahúzódó vagy agresszív viselkedést mutat.

Tanulási és figyelmi problémák

A tanulási és figyelmi nehézségek gyakran már az óvodás korban megjelennek, de az iskolakezdéskor válhatnak igazán szembetűnővé. A legtöbb szülő azt hiszi, hogy az iskolai sikertelenség azonnal bekövetkezik, ha korán küldte gyermekét iskolába, de ez csak ritka esetben mutatkozik meg azonnal. A tananyag és a terhelés növekedésével azok a gyermekek, akik nem megfelelő idegrenszeri háttérrel érkeztek iskolába, nem olyan gyorsan alkalmazkodnak a környezeti kihívásokhoz, mint kortársaik. Az első pár évben könnyebben kompenzálnak, aztán egyre nehezebben és nő a szakadék társaikhoz képest.

Amennyiben tanulási vagy figyelmi problémákra gyanakszunk, a pszichológus részletes vizsgálatokat végezhet, hogy felmérje a nehézségek pontos okait, és személyre szabott megoldási javaslatokkal segíthet a gyermek és a család számára.

A pszichológus szerepe a szülők támogatásában

Fontos megemlíteni, hogy a pszichológus nemcsak a gyermekkel dolgozik, hanem a szülőknek is támogatást nyújt. A szülők gyakran bizonytalanok abban, hogyan reagáljanak gyermekük viselkedésére vagy érzelmi problémáira, és hogyan segítsenek nekik a legjobban. A pszichológus ebben is segítséget nyújt, hogy a szülők jobban megértsék gyermekük szükségleteit és hatékony stratégiákat dolgozzanak ki a nehéz helyzetek kezelésére.

A gyermekpszichológushoz fordulás nem gyengeség vagy kudarc jele. Éppen ellenkezőleg, az időben nyújtott szakmai segítség lehetőséget ad arra, hogy a gyermekek érzelmileg és intellektuálisan is fejlődhessenek, így magabiztosabban lépjenek az iskolába és az életbe. Ha szülőként bizonytalan vagy abban, hogy gyermeked érett-e az iskolakezdésre, vagy ha bármilyen viselkedésbeli, érzelmi vagy fejlődési nehézséget tapasztalsz, érdemes konzultálni egy szakemberrel.

Milyen témákkal érdemes pszichológushoz fordulni?

1. Viselkedésbeli problémák: Pl. agresszió, visszahúzódás, engedetlenség.
2. Tanulási nehézségek: Iskolaérettség, figyelemzavar, motivációhiány, tanulási zavarok.
3. Érzelmi problémák: Szorongás, félelmek, depresszió, beilleszkedési nehézségek.
4. Családi konfliktusok: Válás, testvérféltékenység, szülő-gyermek kapcsolati nehézségek.
5. Fizikai tünetek: Amikor pszichés háttér gyanítható, pl. enurézis (bepisilés), alvásproblémák.
6. Szenzoros és idegrendszeri zavarok: Pl. megkésett fejlődés, szenzoros feldolgozási zavarok.

Mire számíthat a szülőkonzultáción?

• Célzott kérdések: A pszichológus olyan kérdéseket tesz fel, amelyek segítenek megérteni a gyermek viselkedését, érzelmi állapotát, valamint a családi és iskolai környezetet.
• Nyugodt légkör: Fontos, hogy a beszélgetés bizalmi alapon, nyitott légkörben történjen, ahol mindenki szabadon elmondhatja az aggályait.
• Támogató hozzáállás: A szülőket támogatjuk a helyzet megértésében, és közösen dolgozunk ki megoldásokat.
• Konkrét javaslatok: A konzultáció végén gyakorlati tanácsokat és iránymutatásokat kapnak a szülők, amelyek segítenek a mindennapi életben és a gyermek fejlődésének támogatásában.

A leggyakoribb panaszok, amivel gyermekpszichológushoz szoktak fordulni a szülők:

Szorongás

Ez az egyik leggyakoribb probléma a gyermekek körében. Azonban a szorongás változatos formákban jelentkezhet:

• Elválási szorongás: Gyakori az óvodáskorú gyermekeknél, amikor nehezen viselik az elválást a szülőktől, például óvodába vagy iskolába járáskor. Ez erős félelmekkel, sírással, és a szülőhöz való erős ragaszkodással járhat.
• Társas szorongás: A gyermek fél vagy visszahúzódó társas helyzetekben, például nem mer idegenekkel beszélni, új barátokat szerezni, vagy fellépni az iskolai szituációkban.
• Teljesítményszorongás: A kisiskolás gyermekeknél jelentkezhet, amikor félnek a kudarcoktól, az iskolai elvárásoktól, és attól, hogy nem felelnek meg a tanárok vagy szülők elvárásainak.

Fontosnak tartom, hogy itt megjegyezzem; azért foglalkozom olyan széles spektrumon az idegrendszeri fejlődési késedelmekkel és szenzoros integrációs zavarokkal, mert a kutatások szerint azok a gyermekek, akik idegrendszerüket tekintve érintettek, gyakran szorongásos panaszokkal keresik fel kisiskolás korban a pszichológust.

Figyelemzavar és hiperaktivitás (ADHD)

Az ADHD tünetei óvodáskorban is észrevehetők lehetnek, de az iskolakezdés után válnak igazán szembetűnővé. A gyermekek nehezen tudják fenntartani a figyelmüket, állandóan mozgásban vannak, nehezen ülnek meg egy helyben, és impulzív viselkedést mutatnak. Ezek a problémák gyakran nehézségeket okoznak a tanulásban és a társas kapcsolatokban is. Az ADHD kissé elcsépelt és divatos kifejezéssé vált, sokan hiszik egy aktív eleven gyerekre azonnal, hogy figyelemzavarban szenved. Magyarországon az ADHD (figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar) diagnosztizálása szakmai kompetenciák alapján történik, és többféle szakember is részt vehet a folyamatban, azonban mindenképpen klinikai kompetenciához kötött, szigorú folyamat előzi meg.

Alvászavarok

Az alvászavarok már óvodáskorban jelentkezhetnek, és a gyermek fejlődésére is hatással lehetnek. Az alvászavarok fajtái:

• Éjszakai félelmek és rémálmok: A gyermekek gyakran felriadnak éjszaka, félnek a sötéttől, vagy visszatérő rémálmokkal küzdenek.
• Elalvási nehézségek: Nehezen alszanak el, vagy többször felébrednek éjszaka. Ez gyakran összefügg a szorongással.
• Idegrendszeri érzékenységgel összefüggő alvászavarok: izgalmas összefüggést mutatott ki egy kutatás, amelyet hamarosan lefordítok ide a blogra. Saját praxisomban is tapasztaltam ezeket a tüneti korrelációkat.

Dühkitörések és hangulatingadozások

Az óvodás és kisiskolás korú gyermekek érzelmi szabályozása még fejlődőben van, így dühkitörések, frusztráció vagy hirtelen hangulatváltozások gyakoriak lehetnek. Ezek a problémák akkor válnak jelentőssé, ha a gyermek nehezen tudja kontrollálni az érzelmeit, és gyakori agresszív viselkedés vagy visszahúzódás kíséri őket.

Szociális nehézségek

Ezek a problémák különösen a kisiskolás korban jelentkezhetnek:

• Barátkozási nehézségek: A gyermek visszahúzódó, nem szívesen játszik másokkal, vagy nehezen illeszkedik be a közösségbe.
• Kortárs konfliktusok: A gyermek gyakran kerül konfliktusba a kortársaival, esetleg agresszív viselkedést mutat, vagy gyakran kerül vitába, veszekedésbe.

Tanulási nehézségek

Az iskolakezdéskor számos gyermek küzd tanulási nehézségekkel, de rengeteg esetben megkésett idegrendszeri fejlődés és szenzoros integrációs problémák állnak az ismert tünetek mögött.. Ezek lehetnek:

• Olvasási, írási, számolási zavarok (diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia): Az iskolai teljesítmény elmaradhat, és a gyermek sokszor csalódottá válik a kudarcok miatt. A diszlexiások 70%-nak idegrendszeri szemproblémája van!
• Figyelemproblémák: Nehézséget okoz a koncentráció fenntartása, vagy a gyermek gyorsan elterelődik, ami tanulási hátrányokat okozhat.

Szomatizáció (Testi tünetek pszichés okok miatt)

Néhány gyermek érzelmi vagy pszichés problémákat testi tünetek formájában fejez ki, például fejfájás, hasfájás, vagy egyéb megmagyarázhatatlan testi panaszok formájában. Ezek gyakran a szorongás vagy a stressz jelei lehetnek, de a gyermek nem mindig tudja szavakkal kifejezni az érzéseit.

Alacsony önértékelés

Az alacsony önértékelés gyakran társulhat tanulási nehézségekhez, szociális problémákhoz, vagy állandó kritikákhoz, amelyeket a gyermek az iskolai teljesítmény vagy a társas kapcsolatok miatt él át. A gyermek visszahúzódóvá válhat, önbizalomhiányos lehet, és sokszor alábecsüli saját képességeit.

Étkezési zavarok

Az óvodás és kisiskolás korban az étkezéssel kapcsolatos problémák is megjelenhetnek, bár ezek gyakrabban fordulnak elő serdülőkorban. Az étkezési szokások megváltozása, válogatósság, étel elutasítása vagy túlzott evés is lehet jele pszichés problémának.

Amennyiben gyermeke figyelmi, viselkedési vagy érzelmi nehézségei aggodalomra adnak okot, érdemes szakértői segítséget kérni. A korai beavatkozás jelentősen hozzájárulhat a gyermek egészséges fejlődéséhez, és megkönnyítheti a mindennapokat.

Forduljon hozzám, ha kérdései vannak, vagy további támogatásra van szüksége a megfelelő megoldások megtalálásában!